Kalauz

A Kínában élő külföldiek között járja egy mondás, mely szerint egy év után az ember könyvet akar írni az itteni élményeiről, két év után cikket, három év után pedig már azt sem. Én mégis nyolc évi ittlét után vágtam bele a Mindenki szellemi kalauza Kína című kötet megírásába, mely 2010 novemberében jelent meg.

A könyv fejezetei sorrendben: Férfiak és nők, Család, Nyelv, Oktatás, Táj és időjárás, Természet, Háziállatok, Egészség, Kung fu és tajcsi, Sport, Pártállam, Társadalom, Luxus, Belső útlevelek, Kisebbségek, Arc, Vallás, Cég, Elektronika, Közlekedés, Étkek, Tea, Kortárs írók, Kortárs képzőművészet, Koncessziók, Külföldiek, Álomváros, Kalandhősök, Építészet, Misztika és babonák, Szerencsejátékok, Holdújév

A könyv szerintem és legtöbb olvasója szerint is magáért beszél.

Azonban kicsit rá szeretném irányítani a figyelmet azokra, akikkel együtt dolgoztunk, főként azért, mert nem mindegyikük neve szerepel a könyvben.

A fényképek készítőjével, Balogh Attilával (akit egyébként mindenki Guczóként ismer) nagyon régre nyúlik vissza a barátságunk. Nem is emlékszem pontosan, mikor találkoztunk először, bár az igazat megvallva nem az az egyetlen találkozásunk, amire nem emlékszem. Guczo a kínai magyar kolónia lelke és nemhivatalos nagykövete. A hihetetlen forgalmú Sanghaj mozgalom listán, az Ázsia.neten és a rajta futó Sanghaj kuriron kivül vagy tizenöt éve nekiállt Kína teljes vizuális dokumentálásának, amiből létrejött egy olyan fényképkollekció, hogy már szó szerint nem fér el tőle. Bámulatos éleslátással és minőségben fotózik, és régi álmom volt, hogy valamilyen formában szöveggel kombinálhassam a fotóit.

Ferber Katalin nélkül nemcsakhogy nem jöhetett volna létre a kötet, hanem egyenesen az ő ötlete volt az egész. Katalinnal akkor talákoztam először, amikor ő a neves Waseda Egyetemen tanított, én pedig a CEU és a Sanghaji Egyetem színeiben tárgyaltam a Wasedával. (A tokiói megbeszéléseken egy japán, egy kínai és egy amerikai egyetem színeiben tárgyalt két magyar, úgyhogy tényleg nem tudtuk, ki kivel van.) Azóta is barátom és mentorom, és amikor 2010 legelején Sanghajban előállt az ötlettel, hogy írjam meg az ő tavaly megjelent “Mindenki szellemi kalauza Japán” című könyvének Kína kötetét, tudtam, hogy fel kell kötnöm a gatyámat. Valóban, a könyv írása idején segítőkészségével csak maximalizmusa vetekedett, és örülök, hogy könyörtelen de építő jellegű véleményével segített egy nagyságrenddel feljebb lépni.

A könyv borítóján a TradeLand logója látható, és nemcsak egyszerű szponzorálásról van szó. A cégalapító Vizi Balázs azon aggasztóan kevés magyarok egyike, akik képesek valós eredményeket produkálni ázsiai üzleti kontextusban. Guczóval együtt indultak még nagyon régen, és amikor én 2002-ben megérkeztem Kínába, már régi motorosokként üdvözöltek és rengeteg mindenben segítettek. Sok “kínázó” céggel ellentétben a TradeLand nem próbál a fröccsöntéstől az ökotúrizmusig mindennel foglalkozni, hanem megmarad annál, amit nagyon jól csinál. Ennek köszönhető az is, hogy évek óta kiválóan együttműködik nemzetközi csapatuk és saját tanácsadócégem, a Campanile.

Meg szeretném még említeni Szalontai Ábel nevét, akinek köszönhetőek a Hugyec László (máskor Hudec vagy Hugyecz) sanghaji magyar építészről szóló fejezet eredeti illusztrációi. Ábelt családi szálak és fotóművészként szakmai érdeklődés is fűzi a Hudec-hagyatékhoz. Rengeteg munkája van az anyag feldolgozásában és a tavalyi Hudec Év is sokat köszönhet neki.

Köszönet mindenkinek és remélhetőleg nem most dolgoztunk együtt utoljára!